Építőanyag szállítás Mogyoródon – amikor nem volt, aki átvegye

Az építőanyag szállítás, ami percre pontos volt

Mogyoród csendes utcájába hétfő reggel nyolc előtt pár perccel gördült be a teherautó. A sofőr pontos volt, ahogy mindig. A raktérben szabályosan lekötözve, fóliázva álltak a tégla raklapok, ahogy azt a megrendelő előző héten kérte. Az építőanyag szállítás precízen előkészítve, előzetesen egyeztetve, időpontra ütemezve érkezett. Minden a terv szerint alakult, egészen addig, amíg a sofőr meg nem nyomta a csengőt.
Semmi válasz.
A kapu tárva-nyitva, a behajtó frissen rendezve, de az udvar üres volt. A ház félig szerkezetkész, állvány még sehol, munkás sehol. A sofőr várt, telefonált, majd újra csengetett. Végül hívta a diszpécsert, aki újra próbálta elérni a megrendelőt, eredménytelenül. A rakomány ott volt, de nem volt, aki átvegye. Egy építőanyag szállítás akkor teljes, ha van kinek átadni – ha nincs, az egész rendszer megáll.
Tíz perc, húsz perc, majd fél óra telt el így, míg végre valaki kisétált a szomszédból, és azt mondta: „Tegnap este még itt voltak, de ma nem láttam senkit.”
Ez a reggel újabb tanulsággal kezdődött: még a legprecízebb építőanyag szállítás is csak akkor működik, ha valaki figyel a másik oldalon.

A helyszín, ahol csak a kapu volt nyitva

A teherautó motorja halkan járt, a rakodókar még behúzva, a sofőr pedig egyre gyakrabban pillantott az órájára. Az építőanyag szállítás ugyan időben megtörtént, de egyetlen ember sem volt a helyszínen, aki fogadni tudta volna a raklapokat. A legnagyobb probléma azonban nem is ez volt, hanem az, hogy nem volt információ sem.
Nem volt ott senki, aki tudta volna, hova kerüljenek az anyagok. Nem volt kijelölt lerakóhely, sem rakodási irány, sem aláírásra jogosult személy. A sofőr csak állt a nyitott kapu előtt, és próbálta eldönteni, mi legyen. Letegye a rakományt, vállalva a felelősséget, vagy visszavigye, vállalva a konfliktust?
Az építőanyag szállítás egy ilyen helyzetben nehéz döntések elé állítja a szállítót. Ha leteszi az anyagot, és elviszik, kártérítési vita lesz. Ha nem teszi le, a kivitelezés csúszhat. Egyik sem jó opció, és egyik sem az ő hibája.
Végül, egy hosszabb egyeztetés után a központban úgy döntöttek: a sofőr leteszi a rakományt a belső udvar védett részére, fényképes dokumentációval, és értesítőt hagy. Az építőanyag szállítás így is teljesült, de a felesleges idegesség és bizonytalanság elkerülhető lett volna, ha valaki ott van.

Hogyan előzhető meg, hogy az építőanyag szállítás nehézségekbe ütközzön?

A legtöbb ilyen helyzet nem a logisztikán, nem is a járművön vagy a forgalmon múlik, hanem az emberi figyelmen. Egy jól megszervezett építőanyag szállítás is félresiklik, ha nincs, aki várja, irányítja, átvegye. Pedig a megoldás sokszor egyszerűbb, mint gondolnánk.
Az egyik legfontosabb lépés: értesítés és visszaigazolás. A kiszállítás napján egy gyors telefon vagy üzenet megerősítheti, hogy a helyszín készen áll. A másik kulcselem: felelős személy kijelölése. Nem elég, ha „valaki majd ott lesz”, pontosan tudni kell, ki, mikor és mit vállal.
A harmadik tényező: kommunikáció a szállítóval. Egy-egy fénykép, egy pontos leírás a lerakási pontról, egy elérhető kontakt. Ez mind-mind apróság, de megmentheti az egész szállítást. Mogyoródon most épp ezek hiányoztak.
Egy jól működő építőanyag szállítás nemcsak a kilométereken múlik, hanem azon, hogy a lánc végén is áll valaki, aki figyel. És ez az, amit legközelebb már senki nem fog elfelejteni ezen a telken.